
A felnőttkori szexuális szorongás lehetséges korai gyökerei
Előfordul, hogy valaki felnőttként szorongani kezd, amikor közel kerülne a társához, és maga sem érti, miért. Ennek a szorongásnak a gyökerei olykor a gyermekkorba nyúlnak vissza: egy-egy pillanatba, amikor a gyermek megijedt, és senki nem segített neki megérteni, mi történik vele.
Bibók Bea szexuálpszichológus egy 2022-es bejegyzésében konkrét példát is említ: „Egyes felnőttek szoronganak olyankor, amikor a szexualitást meg kellene élniük, mert vannak olyan emlékeik, hogy gyermekként szexuális izgalmat éltek meg akkor, amikor az ellentétes nemű szülővel aludtak. Ez a szorongás fixálódik és felnőttként szexuális helyzetekben is aktivizálódhat.”
Szerző: Szilágyi Attila, önismereti mentor, elindulok.hu | Közzétéve: 2022-11-13 | Olvasási idő: 6–7 perc.
De mitől rögzül egy szorongás? Mi történik ilyenkor a gyermekben, és mi a szülőben? Helytelen-e az együttalvás? És ami a legfontosabb: lehet-e ezen később változtatni? Ezeket a kérdéseket járom körül.
Elöljáróban
A jó hír az, hogy a korai rossz tapasztalatok nem végzetesek. Amit egy gyermek átél, azon egy figyelmes, tudatos szülő később még sokat enyhíthet, és amit felnőttként hordozunk, azzal felnőttként is lehet dolgozni.
A legjobb szándékú szülővel is megesik, hogy egyszer-egyszer rosszul reagál a gyermeke szükségleteire. Ezért nem az a cél, hogy traumamentesen neveljük a gyermekünket, hanem az, hogy traumatudatosak legyünk. Traumamentesen nevelni éppolyan lehetetlen, mint úgy felnőni, hogy egyszer se essünk el.
A nehéz élmények az élet részei. Ha feldolgozzuk őket, közelebb kerülünk ahhoz, hogy egésznek, teljesnek érezzük magunkat.
A gyermekünk önreflektív, traumatudatos nevelése egyben lehetőség arra is, hogy magunkkal foglalkozzunk, és ez az életünk többi területére is jó hatással lehet.
Ijedtség, magány, szorongás
A gyermeki lélek nagyon érzékeny. Olykor elég egy figyelmetlen megjegyzés, egy türelmetlen mozdulat vagy egy tapintatlan gesztus egy felnőtt (szülő, orvos, edző) részéről, hogy a gyermek megszeppenjen, vagy egy pillanatra megrémüljön.
Ha ezután magára marad az ijedtségével, könnyen téves következtetést von le arról, ami történt, és később kerülni kezdheti mindazt, ami erre a rossz élményre emlékezteti. Ha nincs mellette felnőtt, aki segít feldolgozni, és újabb hasonló élmények erősítik meg, a szorongás fokozatosan rögzülhet. Így alakulhat ki egy fürdetésből, öltöztetésből vagy egy ártatlan iskolai vagy orvosi helyzetből tartós szorongás a testével és a szexualitásával kapcsolatban.
Mit tehetünk, hogy a gyermekünkben ne rögzüljön az ilyen pillanatok szorongása? Nézzük a bevezetőben idézett példát.
Az a baj, hogy a gyermek és a szülő együtt alszik?
Önmagában nem. Az együttalvás sok családban természetes, és nem árt. Akkor válhat nehézzé, ha a szülőben rossz érzés (például bűntudat vagy szégyen) kapcsolódik hozzá, vagy ha a saját magányát, hiányérzetét enyhíti vele.
Ha a szülő ezt a rossz érzést észreveszi, és foglalkozik vele, akkor vagy magától elmúlik a gyermek együttalvási igénye, vagy egyiküknek sem lesz többé gond belőle.
Honnan jön a gyermek „izgalmi állapota”?
A testi izgalom múló érzése egy gyermekben is egészen természetesen, magától előfordulhat. Ha a szülő nyugodtan fogadja, a gyermek megfigyelheti, és beszélhet róla. Előfordulhat azonban az is, hogy a gyermek a szülő érzelmi állapotára reagál: arra, hogy a szülő, akaratlanul, a saját betöltetlen szükségleteit „pótoltatja” vele. Ilyenkor a szülő saját gátlásait érdemes terápiásan kioldani.
Mitől szorong a gyermek?
Attól, hogy nincs, aki megnyugtassa. Talán éppen azért, mert a szülő maga is szorong.
A gond tehát nem az együttalvás, és nem is a gyermek testi érzése, hanem a biztonság hiánya: a szülő saját szorongása, bűntudata, szégyene vagy magánya.
Mitől rögzül a szorongás?
Attól, ha a nehéz pillanatban hiányzik a megnyugtatás: a kiegyensúlyozott felnőtt jelenléte, és pontosan annyi magyarázat, amennyire a gyermeknek szüksége van, olyan szavakkal, amelyeket megért.
Egy ijesztő helyzetből akkor lesz tartós sérülés, ha a gondozó testben ott van, de érzelmileg nincs jelen: nem támogatja és nem védi a gyermeket.
A gyermek biztonságérzetének visszaállításához a felnőtt nyugalmára van szükség, és arra, hogy a gyermek korához illően elmondja neki, mi történt.
Előfordulhat, hogy a gyermek korábbi rossz tapasztalatai miatt már nem mer kérdezni. Vagy ha kérdez is, a szülő zavarában rosszul reagál: nem mond semmit, mert nem tudja, mit mondjon, vagy olyasmit mond, ami nem segít (például: „ejnye, ez rossz” vagy „jaj, ez helytelen”).
Így adódik tovább a szülő saját szégyene a következő nemzedékre, és felnőttként a gyermekben is bekapcsolhat a kritikus pillanatban.
Aki gyógyul, gyógyít – a nehéz élményeket nem elkerülni kell, hanem feldolgozni
Azok a korai ijedtségek, amelyeket a gyermek óhatatlanul átél, később, a szülő tudatosodásával még sokat enyhülhetnek.
A gyermek újra és újra olyan helyzeteket teremt, amelyekben a szülő ezúttal jól reagálhat. Ha azonban sorozatosan nincs mellette érzelmileg elérhető felnőtt, az elkerülés tartós megküzdési móddá válhat.
A gyermekkor olyan, mintha a gyermek folyton javító élményeket keresne. Ha ezek rendre elmaradnak, már gyermekként megtanulhatja, hogy bizonyos helyzeteket jobb elkerülni, hogy megóvja magát.
Ezért fontos feladata a gyermekekkel foglalkozó szakembereknek, hogy a szülő figyelmét a gyermek szükségleteire és jelzéseire irányítsák, és ezen keresztül a szülő a saját sebeire is rálásson.
A szülő egyik legfontosabb felelőssége, hogy észrevegye a saját érintettségeit, és megtanulja feldolgozni őket. Így változik meg az érzékenysége, a gondolkodása, a világképe, és ezzel az is, ahogyan a gyermekével és önmagával bánik.
Hogyan nem lesz az ijedtségből tartós sérülés?
Ha a szülő megtanulja betölteni a saját hiányait, például terápia segítségével, és jól érzi magát a bőrében, amikor a gyermekével van, akkor a gyermek is biztonságban érzi magát.
A kiegyensúlyozott szülői jelenlét mellett a gyermek egy ijedtség vagy félreértés után is fokozatosan megnyugszik, és újra önmagára tud figyelni. Biztonságban bátran felfedezi a saját képességeit, és belefeledkezik abba, ami neki jó.
Kíváncsi marad, spontán és bizalommal teli.
Felnőttként pedig ez ajándékozza meg őt és a társát a közös öröm felhőtlen pillanataival.

Ha felnőttként magadra ismersz
Ha mindezt olvasva a saját gyermekkorodra gondolsz, és felnőttként is szorongás fog el az intim helyzetekben, tudd, hogy ezen nem késő változtatni. Amit a gyermek nem kapott meg, azt a felnőtt később megtapasztalhatja: biztonságos keretben, a saját tempójában, olyan jelenlétben, amely nem sürget és nem ítél.
A Contact Drama testtudati foglalkozás kifejezetten ebben segít. A közelség és a test élményein keresztül, lépésről lépésre oldódhat a régi szorongás, és a helyére fokozatosan a biztonság és az öröm léphet.
Kapcsolódó írások
- A hiány hiánya – a jó társ(aság) 6 jellemzője
- „Jó nekem vele?” – 7 szempont, hogy eloszlasd a kétségeidet
- Idézet: Bibók Bea szexuálpszichológus Facebook-bejegyzése (2022)
Szilágyi Attila, elindulok.hu

