A hiány hiánya – a jó társ(aság) 6 jellemzője
Az emberi kapcsolatokban van két nagyon fontos élmény, amire mindannyian vágyunk, amire mindannyiunknak szükségünk van.
Szerző: Szilágyi Attila, önismereti mentor, elindulok.hu | Közzétéve: 2023-01-08 | Olvasási idő: 3-5 perc.
Ezek nélkül az élmények nélkül hosszú távon magányosak és depressziósak lennénk, értéktelennek éreznénk magunkat és hiábavalónak az életünket.
Megértés és „megtartás” – a jóllét kulcsai
Melyek ezek az alapvető emberi élmény-szükségletek? Lássuk:
- Az első az, hogy azt éljük meg, hogy a másik megért minket.
- A másik pedig az, hogy a másik elfogad minket annak, akik vagyunk, illetve olyannak, amilyenek vagyunk éppen – akkor is, ha esetleg nem ért meg bennünket!
Ez utóbbit hívjuk megtartásnak, megtartottságnak.
AMIKOR MEGTARTANAK
Az érzelmileg megtartó személy olyan környezetet teremt számodra, amelyben valóban hiteles lehetsz, felszabadult és önazonos.
De mit is jelent pontosan a „megtartás”, a „megtartottság”? Miből érezheted, hogy „meg vagy tartva”?
Nézzünk 6 olyan jelet, amelyek azt mutatják, hogy érzelmileg biztonságban érezheted magad az adott személy mellett:
1. ÖNMAGAD LEHETSZ
Azt éled meg, hogy önmagad lehetsz, rendben vagy, érvényes vagy.
2. SZABADON KIFEJEZHETED MAGAD
Az lehetsz, aki vagy. Azt érezheted, amit érzel, gondolhatod, amit gondolsz, mondhatod, amit mondasz, teheted, amit teszel.
3. A MÁSIK NEM TÁMAD TÉGED
Azaz nem ítél el, nem gúnyol ki, nem bírál, nem kritizál, nem ironizál, nem érvénytelenít, nem bagatellizál és nem semmisít meg.
4. ÉS NEM IS MENEKÜL TŐLED
Azaz nem fél tőled, nem ijed meg az érzéseidtől, az érzelmeidtől, akár a haragodtól, az erődtől, a dühödtől, az agressziódtól, akár a gyengeségedtől, a szomorúságodtól, a félelmedtől vagy a tehetetlenségedtől sem.
5. HANEM ELFOGAD
Enged, megenged és hagy téged olyannak lenni, amilyen éppen igazán vagy, azt érezni, tenni, mondani vagy gondolni, ami a te igazad, a te valóságod.
Meghallgat, melletted van, figyel rád. Nem sürget, nem szakít félbe, nem védekezik, nem támad viszont (de megvédi magát a sérüléstől).
6. JELEN VAN – NEKED ÉS ÖNMAGÁNAK
Érzékeli a saját érzelmeit, érvényesnek tartja őket, de kizárólag az adekvát jelző érzelmeit fejezi ki feléd.
A túlreakcióit magában tartja és legfeljebb tényszerűen verbalizálja, de azt is csak akkor, ha és amennyiben kölcsönös a sérülékenység kettőtök között és te már megnyugodtál annyira, hogy készen állsz azokat meghallani. Egyébként konténerezi őket addig, amíg eljön a megfelelő alkalom a feldolgozásukra (akár szakember segítségével).
KETTŐ HELYETT SZERET
Az tudja megtartani a másikat, aki maga is meg tudja tartani önmagát, tehát magas a saját érzelmeivel kapcsolatos elfogadás, együttérzés és megbocsátás képessége, azaz szelíd és együttérző önmagával szemben is.
VISZONOSAN
A kölcsönösen sérülékeny kapcsolódásokban mindkét fél képes és kész „megtartani” önmagát és a másikat, azaz megengedni, hogy hiteles, önazonos, valódi, igaz és őszinte legyen – mind érzéseiben és gondolataiban, mind pedig tetteiben és szavaiban.
BETÖLTENI AZ ŰRT
A megtartás képessége külső viselkedésként nem tanítható és nem elsajátítható, de a külső minta gyógyító hatása segítségével a megtartásra való képesség automatikusan megjelenik, fejlődik és erősödik a terápiás önmunka során.
A megtartottság élmény egyik legfontosabb forrása a terápiás kapcsolat. A konzultációs ülések során megélt radikális elfogadottság és megengedés légköre évtizedes traumák gyógyírja lehet.
A terápiás tapasztalat hatása egyben a magán kapcsolataink minőségének javulásában is megjelenik. Ha egyszer ugyanis megízleljük a felszabadult önhitelesség békéjét, akkor onnantól kezdve sokkal hamarabb felismerjük a belső vészjelet a lelkünkben az őszintétlen, játszmás, manipulatív és bántalmazó kapcsolódásainkban és helyzeteinkben.
AMIKOR ZUHANUNK
Időnként mindannyiunkkal megtörténik, hogy nem tart meg minket a másik, vagy mi vagyunk vele szemben türelmetlenek. Ez előfordul. A pillanatnyi erőnk és lélekjelenlétünk változó. Az, hogy egy-egy ilyen csalódás után milyen gyorsan nyerjük vissza az egyensúlyunkat, az a szeretet-tartályunk töltöttségétől (az ún. „reziliencia” képességünktől) függ. Ilyenkor a megtartás szerepe az „anyaföldre” hárul, azaz engedjük meg magunknak, hogy „lehulljunk a földre”, és pihenjünk egy kicsit. Ha tehetjük, csak akkor induljunk tovább, amikor már kisírtuk a csalódás fájdalmát.
Túléltem. Rendben vagyok. Megpróbálom újra.
Minél többször tapasztaljuk meg azt, hogy ér hibázni, illetve ér gyengének lenni anélkül, hogy összeomlana a világ, annál megértőbbek és elfogadóbbak leszünk majd önmagunkkal és másokkal szemben is. Ily módon fokról-fokra erősödik a saját erőnkbe és a világba, az „élet szövetébe” vetett érvényes bizalmunk.
Az élet minden pillanata számít. – Megéri változni.
Szilágyi Attila, elindulok.hu
