A felnőttkori szexuális szorongás lehetséges korai gyökerei
A felnőttkori szexuális problémákhoz kapcsolódó szorongásaink olykor gyermekkori élményekben („trauma-pillanatokban”) gyökereznek. Egy konkrét példáról tesz említést egy nemrégiben megjelent cikkében Bibók Bea szexuál-pszichológus: „Egyes felnőttek szoronganak olyankor, amikor a szexualitást meg kellene élniük, mert vannak olyan emlékeik, hogy gyermekként szexuális izgalmat éltek meg akkor, amikor az ellentétes nemű szülővel aludtak. Ez a szorongás fixálódik és felnőttként szexuális helyzetekben is aktivizálódhat.”
„Fixálódik a szorongás” – mondja a pszichológus a fenti idézetben. Ez a megfogalmazás részletesebb magyarázatra szorul.
Szerző: Szilágyi Attila, önismereti mentor, elindulok.hu | Közzétéve: 2022-11-13 | Olvasási idő: 7-8 perc.
Mitől fixálódik? Mitől szorong? Hogyan fordulhat ez elő? Mit tehetünk, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket? Visszafordíthatók-e ezek az élmények, és ha igen, akkor hogyan? És ha a konkrét esetet nézzük, vajon mitől él meg szexuális izgalmat a gyermek, amikor az ellentétes nemű szülő mellett alszik? És vajon helytelen-e az együttalvás? Nézzük ezeket a kérdéseket sorban.
Elöljáróban
Fontos tudni, hogy a gyermek fejlődése folyamán a korábbi negatív minták a szülői tudatosulásnak köszönhetően a későbbiekben még visszafordíthatók.
A legjobb szándékú gondozóval is megesik, hogy egyszer-egyszer hibásan reagál a gyermek szükségleteire. Éppen ezért nem az a cél, hogy a gyermekünket traumamentesen neveljük, hanem sokkal inkább, hogy traumatudatosak legyünk, mert ha traumamentesen próbálnánk nevelni a gyerekünket, az olyan lenne, mintha egy aknamezőn akarnánk virágot szedni.
A trauma az élet része, a traumafeldolgozás pedig fontos lépés az integrált, teljes személyiség kialakítása felé. Ez a cikk abban segít, hogy ezt rendszerben láthassuk.
A gyermekeink traumatudatos, önreflektív nevelése egy jó lehetőség arra, hogy saját magunkkal foglalkozhassunk és ez az életünk többi területén megélt élményeinkre is pozitív hatással lehet.
Nézzük meg először is, hogy mit értünk gyermekkori traumapillanatok alatt és hogyan alakulhat ki belőlük a felnőttkori szorongás.
Sokk. Trauma. Szorongás. – Hogy is van ez?
A gyermeki lélek rendkívül érzékeny rendszer. Olykor elég lehet egyetlen figyelmetlen megjegyzés, egy türelmetlen mozdulat, vagy egy tapintatlan viselkedési gesztus a felnőtt (szülő, orvos, edző, stb.) részéről, melyből hiányzik az empátia és a törődés, hogy a gyermek megszeppenjen vagy pillanatnyi sokkot tapasztaljon.
Ha ilyenkor a gyermek utána magára marad ijedtségével, akkor tudattalanul helytelen következtetést vonhat le az eset körülményeit illetően és ezután akaratlanul minden olyan helyzetet kerülni fog, ami csak egy kicsit is emlékezteti a korábban átélt rossz tapasztalatára. Amennyiben a kezdeti rossz tapasztalatot nem sikerül egy felnőtt segítségével feldolgoznia, akkor várhatóan további megerősítő élmények járulnak majd hozzá a szorongása rögzüléséhez, és így alakulhat ki végül fokozatosan a fürdetésből, öltöztetésből, vagy más ártatlan otthoni, iskolai vagy orvosi rendelői helyzetből tartós szorongás a gyermek lelkében a testével és a szexualitásával kapcsolatban.
Mit tehetünk, hogy rendbehozzuk, semlegesítsük, kioldjuk a traumatikus pillanatok okozta szorongást a gyermekünkben? Nézzük a bevezetőben idézett esetet.
Vajon az a baj, hogy a gyermek és a szülő együtt alszik?
Nem, maga a tény teljesen rendben van. A baj az, ha a szülőben rossz érzés (pl. bűntudat, vagy szégyen) van amiatt, amikor a gyermeke vele alszik, illetve hiányérzete van amiatt, ha nem.
Amennyiben ezt a rossz érzést („gátlást” pl. magányosság) kioldja, akkor vagy automatikusan megszűnik a gyerek együttalvási igénye, vagy nem lesz az együttalvás probléma egyiküknek sem, és nem lesz belőle „fixálódott szorongás” sem.
Mitől lesz „izgalmi állapota” a gyermeknek?
A szexuális izgalom múló érzete bármikor spontán előfordulhat akár természetesen is, melyet a gyermek megfigyelhet és megbeszélhet a szülővel. Azonban amennyiben inkább az a helyzet, hogy a gyermek a szülő érzelmi állapotára reagál, akkor ez azt jelzi, hogy a szülő nem elégíti ki a saját hiányszükségleteit, hanem azt a gyermekkel „pótoltatja”. Ez esetben szükséges terápiásan kioldani a szülő vonatkozó gátlásrendszerét.
Mitől „szorong” a gyermek?
A gyermek csak akkor szorong, ha a szülő nem nyugtatja meg. Talán pont azért, mert ő maga is szorong.
Tehát nem az együttalvás ténye a probléma, és még csak nem is a szexuális izgalom érzete a gyermekben, hanem a szülői biztonság hiánya. A szülő saját szorongása, bűntudata, szégyene, magányossága.
Mi „fixálja” a szorongást?
Az, ha adott helyzetben hiányzik a szülői megnyugtatás – azaz a kiegyensúlyozott felnőtt jelenléte, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű információ.
Egy sokkoló helyzetből akkor lesz „trauma-pillanat”, ha a fizikailag jelenlévő gondozó érzelmileg nincs jelen támogató vagy védelmező szerepben.
A gyermek biztonságérzetének helyreállításához egy ijedtséget okozó helyzetben a felelős felnőtt nyugalmára van szükség és arra, hogy megfelelő módon és mértékben tájékoztassa a gyermeket.
Előfordulhat, hogy a gyermek már a szülei helytelen korábbi reakcióival kapcsolatos rossz tapasztalatai miatt nem mer kérdezni. Vagy, ha ekkor még mer is, akkor itt ebben a jelenetben a szülő helytelenül reagál. Például, nem ad információt, mert nem tudja, mit mondjon, illetve olyan „információt” ad, amire a gyermeknek nincs szüksége (pl. „ejnye, ez rossz”, vagy „jaj, ez helytelen”, stb).
Ezáltal a szülő a saját szégyen-gátlását továbbadja a következő generációnak, ami benne felnőttként bekapcsol majd a kritikus pillanatban.
Aki gyógyul: gyógyít – a traumát nem elkerülni kell, hanem feldolgozni
Fontos tudni, hogy a fentiekben leírt traumapillanat gyökér-élmények, amelyeket a gyermek olykor óhatatlanul átél, a későbbiekben a szülői tudatosulással még korrigálhatók, visszafordíthatók.
A gyermek egészen felnőtt koráig újra és újra helyzeteket teremt a szülő számára, hogy jól reagálhasson. Amikor sorozatosan nem áll rendelkezésére egy érzelmileg válaszkész felnőtt, akkor felnőttkorára fixálódik az elkerülő magatartás.
A gyermekkor olyan, mint egy folyamatos terápiás helyzet, amiben a gyermek keresi a korrektív élmények begyűjtésének lehetőségét. Ha sorozatosan csalódik a felnőttben, akkor viszont megtörténhet, hogy akár már gyermekként fixálódik nála az a megküzdési stratégia, hogy bizonyos helyzeteket rendszeresen elkerül azért, hogy ezzel óvja magát.
A gyermekpszichológusok egyik fontos feladata ezért éppen az, hogy a szülők szemét ráirányítsák a gyermek szükségleteire és jelzéseire, és ennek köszönhetően a szülő a saját traumáira váljon tudatossá.
A szülő legfontosabb felelőssége az, hogy folyamatosan érzékelje és megtanulja feldolgozni a saját érintettségeit. Ennek köszönhetően megváltozik az érzelmi érzékenysége, a gondolkodása és a világképe, és ezáltal a gyermekkel és önmagával szembeni viselkedése.
Hogyan nem lesz a sokkból trauma?
Ezzel szemben, ha a szülő megtanulja kielégíteni és betölteni a saját hiány-szükségleteit, például terápia segítségével és ennek következtében jól érzi magát a bőrében olyankor, amikor időt tölt gyermekével, akkor a gyermek is biztonságban érzi majd magát.
A kiegyensúlyozott szülői jelenlétnek köszönhetően, akár egy ijedtség, vagy félreértés után is, a gyermek fokozatosan megnyugszik olyannyira, hogy újra el tud kezdeni önmagára figyelni. Biztonságos környezetben bátran felfedezi saját képességeit és belefeledkezik saját igény-szükségletei beteljesítésébe.
Kíváncsi marad, spontán és bizalommal teli.
Ez pedig felnőttként a közös öröm felhőtlen pillanataival ajándékozza majd meg őt és szexuális partnerét.
Szilágyi Attila, elindulok.hu
