Szilágyi Attila

Hazatalálás önmagadhoz

Az ember boldogságának alapja, hogy hű marad önmagához: hiteles és önazonos.

Ürességből a teljesség felé – Életed legfontosabb találkozása

Gyermekként a jólétünk és túlélésünk a gondozóink jóindulatától függ. Ahhoz, hogy ezt megőrizzük, alkalmazkodnunk kell hozzájuk. Ha ebben a kiszolgáltatott időszakban hirtelen, vagy hosszan tartóan, nagy fájdalmat okozó kompromisszumokra kényszerülünk, a személyiségünk mélyen sérülhet: elveszítjük a felhőtlen öröm képességét, amellyel addig önmagunkban és a világban gyönyörködtünk. A világról alkotott képünk torzul, és eltávolodunk attól a belső tudástól, amely megmutatja, hogyan szeressenek bennünket jól mások.

Felnőttként – az életünk közepéhez közeledve –, új képességekkel és több tapasztalattal újra meg kell tanulnunk szabadon szeretni önmagunkat és másokat.

A boldogság útja – az önismeret és a változás paradoxona

A teljesség felé vezető út az önismereten át vezet: a traumáink feldolgozásán keresztül.

A változás azt jelenti, hogy egyre mélyebben megismerjük és elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk.

Minden alkalommal, amikor őszintén szembenézel a személyiséged egy korábban elfojtott vagy lehasított részével, máris változtál: elfogadóbb lettél önmagaddal szemben.

Ahogy sorra megismered elakadásaidat, szorongásaidat és félelmeidet, és együttérzően átöleled őket, egyre gazdagabb igazságokra lelsz önmagadról és a világról.

Ezek a felismerések – saját szép tulajdonságaid, szükségleteid, hajlamaid, motivációid és képességeid – átalakítják az érzelmi világodat.

Gazdagabbá teszik azt, ahogyan az életed örömteli és kihívásokkal teli pillanatait érzékeled:

kincsekké válnak számodra.